az út

most keserves

és hosszú nagyon

százszor is megalázott

tested

vonaglik a roppant súly alatt

gyöngyöző homlokod

véres-sós verejtéke

nem homályosítja csillogó szemeidet

már látod a célt

Te egyedül

utolsó erőddel vonszolod magad

a Gyalázat felé

a Győzelem felé

mert tudod:

egy átoktól görnyedő világ

remél szabadulást

s kétezer év múlva

szívszorongva várom én is

hogy

kegyelmesen rám tekints