Lelke van a szeretetnek, jóságnak
A magyar földre született órákban.
Az Isten szabad életet adott a lét útján,
A tó tükrén vonuló vad felhőkön át.
Nékünk nem adott mást e kincsen,
De megnyugvásunk mégse nincsen.
Dicső múltunk szeretete hiányán
Nevelt fel hazánk kitagadva,…
Vén botommal a kezemben
Ifjúságom útjait keresem.
Hiányzik testemből a lelkem,
Csak az életem hideg falát leltem.
A kolduló őszben vértelen szívem már dér,
Megsárgult faleveleket hord a szél.
Csendes kis szobámban eltűnődöm,
Hogy az életem mennyit ér.
Elfáradt a…
Csík Ferenc vagyok. 1957. november 21-én Heves megyében, Tarnazsadányon születtem egy hat gyermekes családban egy cigány telepen, nagy szegénységben. A versírással már általános iskolás korom óta foglalkozok. Megnősültem, öt gyermekem van és nyolc unokám és egy dédunokám. Szakmám lakatos,…
Évezredes átkok üldöznek szüntelen, Nyűg és baj mindenütt, nehéz a küzdelem. Sárga aranyfényben vándorolt ide népem, Tábortüzeink vakító, égi fényében érkeztek.
Fekete bánatban bajaink, Sírnak az égbe szálló dalaink. És valahol a falu csendjén egy tiszta hang, Megszólal a…
A lélekharang messzire száll, Ég megnyílik záporeső zuhogásán, Felhős... szomorún borús a táj. A gyászmenet csendben lépked a borús félhomályban.
Mennyei szárny dicsfényében, Lélekharang visz a szélben. Betemetett gödör szélén Síró család feketében, Fájó könnyek tengerében.
Gomolyfelhők messze…
Keresem a múltunkban
Szörnyű szelek sivítása, Vad viharok pusztítása. Istenem, hazánk merre van, hol van? Hol a hazám? E bánat éget! Az egész világ üldözi népem! Vállunkon tépő fájdalom. Dalaink keserve Száll a fellegekbe. Senki fiai, árvák megvetései vagyunk. Tépnek szelek, viharfelhők, Az égen…
Bőrszín nélkül, pigmentált nélküli sors
Hiszem, hogy bőrszín nélkül Boldogok leszünk. Nem kell a testünknek szín, Csak mi szín nélkül legyünk. Egyenlők leszünk. Sorsunk összefonódva Békén élhetünk, Végre tán boldogok lehetünk.
Száll a dal, peng a gitár, Száll a dal, röpíti a vágy. Barna bőrünket…
Virág se takarja vérünk, Előítéletek csapdájában élünk. Baljós árnyak a kertek alatt, Menekülő árnyak a lombok alatt.
Szociális körülmény visszaáll, A társadalmi kérdés nyitva áll. Faji érzés, kulturális szemtükör, Számtalanszor kiásott, mély gödör.
Rőt bíbor arcomonFekete éjszakák szenvedései,Gyötör múltam legendás emlékei.Misztikus karavánok sora bontakozik kiaz ezüst hold fényében.Cigányok átkai marcangolnak barnaságom vérében,Hagyatékként maradt rám!Fehér fény felé száll lelkem.
Sötét fellegek gyűlnek,Elhagyták Gangesz folyót…