Csík Ferenc vagyok. 1957. november 21-én Heves megyében, Tarnazsadányon születtem egy hat gyermekes családban egy cigány telepen, nagy szegénységben. A versírással már általános iskolás korom óta foglalkozok. Megnősültem, öt gyermekem van és nyolc unokám és egy dédunokám. Szakmám lakatos, hegesztő.

1998-ban Csonka József akkor a Magyar Művelődési Intézet Szakreferense volt, aki így nyilatkozott költői tevékenységemről:

„Kulturális örökségünk továbbadása célkitűzés, minden művész számára. A rendkívüli, egyedi alkotások a gyökerekről szólnak, melyek bárhol a világon tartást adnak, értékeket hordoznak. Mély problémákról szólnak, a cigány ember keserves, mégis vidám életérzéseiről szóló versek mellett a költő az elmúlással foglalkozó gondolatvilága tárul elénk. A Hagyatékom című versében, mély érzések és nagyon komoly gondolati tartalmak mellett, megtalálhatók a vidám nonszensz, mesterien megformált rímek. Nyelvi képekben gazdagon átszőtt alkotások ezek.”

Az 1417. Cigányok bejövetele című verséről:

„A versek belsőrímelő, szabályos, feszült, színes világa megnyugtat, elszomorít, elgondolkodtat. Ami a legfontosabb, nem hagy közömbösen.”

Az Üzenet a jövőnek című verséről:

„Az egyszerű gondolatok, valahol a költő lelkivilágának legmélyéről származnak. Igyekezte tiszta, minden mesterkéltséget nélkülöz. Egyszerűséggel a spontán belsőképi látás eszközeivel az olvasó elé tárul Csík Ferenc, mint cigány ember, nagyon gazdag kifejezésekkel, érzelmekkel teli élete, valamint megláttatnak abból is, ami a szem előtt láthatatlan.”

Csík Ferenc ars poeticája:

„A költészet számomra valami olyan szellemi tevékenység, amit nem lehet emberi izzadással létre hozni, megtanulni.”

Ezek a költemények hitelesek, élethűek. Egy kis településen a tehetségek nehezen kerülnek elő. E versek érett, mély rácsodálkozással megfoghatatlan érzéseket, hangulatokat hoznak. A vers akkor él, ha megszólaltassák, ha valakin keresztül megszületik. Az Általános Iskolákban a cigány népismeret tanításához, elengedhetetlennek tartom az ehhez hasonló verskötetek megjelenését, megismertetését.

A bürokrácia a hivatal és a politika gyökértelenekké tette az embereket. Az irodalom a művészet azonban, képes újra előhozni bennünk azt a valakit, aki vágyik a jóra a közösségre.” – vallja a költő.

A verseiben reálisan megfogalmazza a sérelmeket, miközben mind ezek mögött ott van a misztikum, amit szavakkal megfogalmazva már-már maga a művészet. A közművelődésben rendkívüli jelentőséggel bírnak az ilyen kötetek. A romák között az összetartozást erősítik. A „Hit és remény” című verse jól példázza a cigány ember keservét, menekülését a gondolati világba, ahol nincs előítélet.

„2005-ben rosszindulatú daganattal leszázalékoltak, azóta több időm van a versírással foglalkozni. Önerőből lehetetlen számomra a könyv kiadása, ezért segítő kezekre van szükségem.”

Eddig két verseskötetem jelent meg az Eger Varga lap és kiadónál, Ahol a nap is megfordítja szekerét 1999, valamint a Kereszt, amelyet ránk hagyott az ég 2001. Majd több mint tizenöt éves kutatómunkája eredményeként megjelent Képek Tarnazsadány történetéből című, Botos Józseffel közösen írt monográfiája 2010-ben.

Tarnazsadányért Érdemrend kitüntetést kaptak több évtizedes munkájuk elismeréseként Tarnazsadány képviselő testületétől.