Az utakon, zörgő szekérháton szuszogó szelek epekednek, Jut kezükbe törzs, ág, és világmankó, a zivatar mely egykor életet adott, ereszcsatornák magzatvize most.
A bokor kendőt nyit, a fa batyujában fekély, mint vércsomót, elvetélt embriót őriz a föld e féltekén, hű asszonyok siratnak daliás,…