Megannyi ígéretemnek ígéret lett a vége.
Őszinteségemet a hazugság hányszor írta át?
Megfeledkeztem rólad, és elhagyott a béke.
Hát hogy bújhatnék el attól, aki mindent lát?
Isten vagy Te, ki mindent oda ád.
Hátra hagytalak, de arcod mégis szüntelen reám néz.
Isten vagy Te, ki előtt nincsen gát.
Gazságban fürödtem, s az égre nézve felém nyúlt egy kéz.
Kegyelmed mértékét nem ismerem,
Csupán annyi lehet, mint vízcsepp a tengerben.
A vad viharból kihoz az én Istenem!
Mindenkor látod a megújulást az emberben.
Köszönöm, hogy ott lehetünk minden tervedben.
Azt hittem jó út lesz, mit magamnak szülök,
Elhalt tervem most is a fülemben nyüzsög.
Ki bírna ennyi vétket elfedezni?
Királyként üdvünkért esedezni?
Örök hálámmal a lábad előtt ülök.
