Akkor még nem tudtam
Hogy ki ő, de ma már tudom,
Hogy ki volt, s ma így emlékszem Rá
Kedves arcú nénikére, kézen fogott
S így szólt hozzám, ezután én leszek
A te mamád, - de hol van, hová lett az én anyám?
Ne szólt semmit, tekintete messze néz
- lát téged és szeret nézd, hogy ragyog
A napnak ragyogó s áldott fénye
- dobbanjon hát most a te szíved is ő érte
Én nézek az ég felé, arcom simogasd
Az áldott nap fénynek szirmai
Mennyi, de menyi szeretet:
- tanulj meg imádkozni!
- Isten minden gyereket szeret!
Lámpát gyújtott imát mondott,
Össze kulcsolt kezein olvasóval
Imát mondott, kicsi gyöngy karikák
Bár csak nekem adná!
S adta egy életre:
Vajon kinek beszél s kit lát?
Az Úr az ő Istene, akit nem lát
De mégis úgy szeret
Én itt ülök mellette, bár csak engem szeretne
Lámpa fénye most még jobban ragyog
Lelkemnek fényt hagyott,
Észre vette haragom, simult keze arcomon
- várjál kicsim mindjárt alszunk!
Lámpát fújunk, s majd még imát mondunk,
Ágyam igazítsa, arcom simogassa,
- Áldott az úr neve, mindig legyen egy imád!
Ha majd már nem ébredek meg, de én mindig
Melletted leszek, ne félj kicsim, Isten áldott,
S áldjon s óvjon meg téged.
