Kezében hegedű,

Öltözéke rongyos.

Haját a szél dúrja,

De neki nem fontos.

Fontos, hogy zenéljen,

Némi pénzt kap érte,

De lelkéből játszik.

S gyönyörű zenéje.

Barna arca vidám,

Örömet sugároz,

Hegedűvel járja,

az egész világot.

Néha meg-mepihen,

De újra muzsikál,

Bárkinek a földön,

Ki éppen arra jár.

Szépen szól a hangszer,

Dallamos angyali,

Mindenki hallgatja,

Mindenki kedveli.

Most épp nekem játszik,

Egy szép melódiát,

Köszönöm hát szépen,

Ezt a kis muzsikát.

Ha a zene gyógyít,

Akkor ő egy doktor

De nem egy egyszerű,

Inkább egy professzor.

Ö az utcazenész,

Mindenki barátja.

A zene az élete,

És ez a világa.