Megtanultam hinni, és feltétel nélkül szeretni,megtanultam megköszönni az ébredést
a napnak ragyogó fényét, csillagnak őrző fényét.
Megtanultam önzetlenül élni,
mosolyogni, könnyet ejteni,
megtanultam Istennek és embernek adott-szavam betartani,
ha adhatok valamit, amit én nem érezhettem,
s nem kaptam meg, most azt én adom,
ezzel pótolva az én gyerek korom.
Hittem a szónak s a hangnak, hogy nekem szól.
Könnyem hullott porban, könnyes szemmel búcsúzott,
nem szólt semmit, csak nézet rám,
egy régi Emlék maradt rám: isten minden gyermeket szeret!
Hidd el s majd meg látod, ezután én leszek a te mamád,
de hol van az én anyám?
Nem szólt semmit, tekintete mesze néz:
lát téged és szeret, nézd, hogy ragyog a napnak fénye!
Dobbanjon hát a te szíved is érte!
Ma hálás vagyok a sors ismétli önmagát,
kicsi karokkal ölel engem, ragyogó szemek néznek rám,
mosoly, mosolyt ad arcomra, könnyem most öröm.
Könny, mamám tudod hogy én menyire szeretlek,
égre nézek, most rózsa kertem virágát látom,
ahol fényben néz rám, mosolyát adja az áldott fény,
lelkemben most nyugalom van,
én köszönöm, hogy szeretni, hinni mindig tudok.
