Csendben hullott a hó, talpam alatt roppant.

Közelgett az ünnep, nem volt csak néhány nap.

Még siheder voltam, álmodozó gyermek

És annyira vártam, hogy itt legyen az ünnep.

Sétáltam az úton, lassan hazafelé,

Közben odaértem, egy bácsika mellé.

Maga mellett lassan, biciklijét tolta,

Néha mégis állt ő, mert nagy volt a súlya.

Csúszós volt a járda, így csak lassan haladt.

Megkérdezem tőle, Bácsika hova tart?

Mert úgy látom nehéz ennyi súlyt cipeljen,

Engedje meg nekem, hogy cipelni segítsem.

Rám nézett a bácsi, fáradt arcán mosoly,

Köszönöm gyermekem, hogy velem foglalkozol.

Hová megyünk kérdem, hisz volt ott annyi pakk,

Még egy kicsi fenyő is, a csomagok alatt.

Nekem nem volt nehéz biciklijét tolni,

Újra megkérdeztem, hová megyünk Bácsi?

Elmegyünk gyermekem, el a kedvesemhez,

Ki a temetőbe a feleségemhez.

Az első karácsony, hogy nem lesz itt vélem,

Fát állítok neki, mert ezt megígértem.

Többet nem kérdeztem, toltam a biciklit,

Csak sétált mellettem, bicegve egy kicsit.

Hamar oda értünk, de nem is volt messze.

A kezét nyújtotta, szépen megköszönte.

Figyelj rám gyermekem a karácsony pont ez.

Nem ajándékról szól, hanem miként szeretsz.

Ki önzetlenül teszi, az a leggazdagabb.

Nem érdekli mit kap, csak az, hogy mit adhat.

Te most segítettél, egy öreg embernek,

Hatalmas szíveddel, ajándékoztál meg.

Maradj ily önzetlen, mindig a jót keresd,

Bármilyen az ember, Te mindig csak szeresd.

Hogyha majd felnősz, maradj kicsit gyermek,

Hogy örülni tudj te is, úgy mint én mindennek.

Sok éve történt ez, de sose felejtem,

Ha jönnek az ünnepek, mindig felidézem.

Boldog Ünnepeket, az egész világnak!

Kicsinek és nagynak, öregnek ifjúnak.

Kellemes Karácsonyt, kellemes ünnepet, s hogy az öreg mondta,

Legyünk hát gyermekek!