Akkor még nem tudtam,
Hogy ki Ő, de ma már
Tudom, hogy ki volt.
Ma így emlékszem rá,
Kedves arcú nénikére.

Kézen fogva s így
Szólt hozzám ezután:
Én leszek a te mamád.
De hol van az én anyám?
Nem szól semmit.

Messze néz, könnyet hullajt.
Két szeme, lámpát gyújtott,
Imát mondott, tekintetem
Lámpafénynél csillan át,
játszadozó gyöngykarikák.

Mennyi-mennyi szeretet,
Az Úr az ő istene, akit
Nem lát, mégis úgy szeretett.
Én itt ülök mellette, bárcsak
Engem is szeretne.

Észre vette a haragom,
Simult keze arcomon.
Én padkán ülve álmosodom.
De, szemem mégis rajta
Tartom, várjál Kicsim!

Ágyam igazítsa,
Arcom simogassa,
Ha majd végső szóm
Hallod, már reggel
Nem ébredek meg.
Ne félj Kicsim, Isten
Áldott, áldjon téged.