Romániában születtem 1975. október 21-én, Marosvásárhelytől 40 kilométerre, egy kis faluban. Szüleim munkásemberek voltak. Tudtuk azt, hogy van Isten, de nem voltunk keresztények.

1989-ben kitört a forradalom és így nagyon nehéz helyzetbe került a családom. Nagyon sok munkahely megszűnt. Kerestük a megélhetési lehetősséget, hogy legalább az addigi szerény körülményeinket biztosítani tudjuk, ezért elindultunk a nagyvilágnak.

Olyanok voltunk, mint a mesében, elindultunk szerencsét próbálni, de ne tudtuk hol kötünk ki.

Azt sem tudtuk merre van Magyarország – ennek ellenére meg vagyok győződve róla, hogy Isten vezetett ide Csongrád megyébe, Zákányszékre. Egy közmondás jut eszembe: „Ki miben jár, azt meg adja annak az Úr” – és valóban, sikerrel jártunk.

Később a szüleim megtértek, majd követve őket hitükben is, én is át adtam az életemet Istennek. Azóta az életem fő célja, hogy Istennek tetsző életet éljek

Hogyan is kezdtem el verseket írni? 2019-ben valami elindult bennem, a gondolataimban. A lelkem mélyén érzelmek támadtak bennem, amiket elkezdtem lejegyezni. Eszembe sem jutott, hogy én verseket írok.

Az egyik alkalommal Péter Pál tanított bennünket és ő kezdte el magyarázni, hogy mi is a versírás. Azóta egyre tudatosabban vállaltam fel a versírást. Hálás vagyok a JelenLét – Roma Irodalmi Klubnak, hogy oda tartozhatom és a verseim publikációs lehetőségre találtak.

Önálló verses könyvem egyelőre nincs. Az életben a legnagyobb motivációm, hogy az emberek segítségére legyek abban a tekintetben, hogy megismerjék Alkotó Istenünket.