Keresem a múltunkban

Szörnyű szelek sivítása,
Vad viharok pusztítása.
Istenem, hazánk merre van, hol van?
Hol a hazám? E bánat éget!
Az egész világ üldözi népem!
Vállunkon tépő fájdalom.
Dalaink keserve
Száll a fellegekbe.
Senki fiai, árvák megvetései vagyunk.
Tépnek szelek, viharfelhők,
Az égen szörnyű vihar készül.
Vad szelektől viskóink széltől tépett.

Álmodunk szép hazánkról,
Hol csendesen csörög a kis patak.
Szép tájaid látva, hazám, szívem megszakad.
Ne bántsatok, látjátok, élünk.
Oda vissza már nem térünk.
Azt se tudjunk, merre, hová!...
Nehéz keresztet visel népünk.
Az Isten mégis mindenütt adott nékünk hazát,
Búsuló lelkünk Isten látja,
Elemésztő könnyeinket megáldja.
Ha orvosságot nem találnak,
Könnyeink hull szép hazánkra.

Tarnazsadány-Hidegvég, 2020. január 17.

SorsSzenvedés