Amíg a menyasszony nincs kész elengedni teljes önállóságát, s abból bármennyit is visszatart, addig nincs kész elkötelezni magát a Vőlegény számára. Ebben az állapotában még nem szerelmes Bele eléggé.

Kizárólagosan egy, a Vőlegényébe fülig szerelmes menyasszony vágyik csak igazán fehér ruhára, vagyis összeházasodni leendő férjével!

Minden pillanata a készülődésnek boldog pillanat, mert örökre a szeretett személlyel lesz, s a találkozás pedig a legnagyobb szentségben fogja elérni őt, melyet a fehér ruha jelképez majd.

Tökéletesen igazak ezek a gondolatok a készülődő egyházra is, amikor Jézusra, mint Vőlegényre gondolunk! Ő egy féltőn (féltékenyen) szerető személy, aki teljes mértékben számít és igényt is tart szerelmesére. Csakis fehér ruhában válunk alkalmassá találkozni Vele, másképp csak szemlélődők lehetünk, igazi résztvevők nem. Csakis egy szívében csordultig szerelmes menyasszony kötelezi el magát tökéletesen, aki Vőlegényében felismerte azt a személyt, akire szüksége van, s akiért minden mást veszni hagyott.

Az angyalok pedig, akik számára ez felfoghatatlan csoda, csak dicsőítik majd Urukat, Aki a házasság szerző, és Aki hűséges volt mindvégig vérével megváltott menyasszonyához, az eklézsiához! 

Nincs még egy olyan Isten, mint Ő!