Az ifjú intett hogy ültessék le
De hátul a tükörnél
Mert nem akarja hogy arca a tükörrel szemben legyen
Mivel semmit sem lát szemével
De még is tudja hogy remény van
Hisz a szikrázó fényt felismeri a szemei sarkában
Mert a hártya lekerül szemeiről
Mert némából szónok lehet
S a béna hegyeken szelhet át
A világtalan gyönyört lát
S meg szűnik a sötétség
