Most még itthon vagyok,

de nem tudom hogy meddig.

Számíthatsz is rám,

de nem biztos hogy mindig.

Mert nem mindig leszek,

hisz mindig senki sincs.

Ha nem leszek,

akkor leszek igazán a kincs.

Nem lesz, ki megmondja,

nem lesz, ki megoldja,

nem lesz, kinek elmond,

aki meghalhassa.

Most még itt vagyok,

most becsülj meg engem,

mert elmegyek egyszer,

mikor el kell mennem.

Mögöttem végtelen,

hatalmas űr lesz majd,

betölteni nem lehet már,

édes szavakkal.

Csak és csak is akkor érzed majd hiányom,

hogy hasonlót sem találsz ezen nagy világon.