Van az úgy, hogy néha lehajtom a fejem.
Némán hallgatom, hogy mondj valamit nekem.
Tudom hogy érzed, hallod, ahogy szívem dobog
És azt suttogja neked,
Uram szomorú vagyok.
Érzem hogy nemsokára válaszolsz nekem,
Lelkemet meg vidámítod, ha rajtam megpihen szemed.
Szomorú könnyekből örömkönnyek vállnak.
Ünnepel lelkem, már oly régóta vártam.
Vártam a percet a pillanatot veled,
Hogy megújítsad lelkedet, óh Jézusom bennem.
