Lakatos Béla vagyok. Békésen mindenki Fecske Bélának hív. 1974 május 2-án születtem Szeghalmon második gyerekként. Édesapám Lakatos Béla, nagyapám Lakatos Menyhért író cigány. Édesanyám Rostás Julianna, akit mindenki Katinak szólít. Első, másfél két évemet Vésztőn, szüleimmel töltöttem, majd válásuk után nevelő intézetbe kerültem, rossz szociális helyzetünk miatt, egészen 14 éves koromig. Az intézetben is már nagyon érdekelt az irodalom, nagyon sok könyvem volt, rengeteg irodalmi versenyt nyertem és 13 évesen megírtam első versem az Őszi Erdőt, melyet nagyapám Lakatos Menyhért az akkori cigány irodalmi folyó iratban a Románo Nyevipe-ben meg is jelentetett. 14 évesen kikerültem az intézetből, édesanyám és akkori férje "Fecske" Flóra Tihamér neveltek tovább, immár újra családi környezetben. Sajnos az irodalomtól eltávolodtam egészen 2006-ig, bár az olvasás folyamatosan a kedvenc időtöltésem volt. Ez idő alatt, nagyon sok barátot gyűjtöttem és még tizenévesen ismertem meg és lett barátom Surman László író-költő, aki a mai napig is nagyban segíti irodalmi munkám. Édesanyám felől tízen vagyunk testvérek de édesapám felől is van egy húgom, mindet nagyon-nagyon szeretem. Nevelőapámnak rengeteget köszönhetek többek közt a sok jó tanácsot a kritikát az életrevaló felkészülést a családi szeretet fogalmát és nem utolsó sorban egy "nevet". Visszatérve 2006-ra, kis traktoron dolgoztam a Békési Családsegítő Központban, amikor is a traktor tengelye eltört és a lábam megsérült. Hirtelen rengeteg időm lett és a Békési hajléktalan szálló nappali melegedőhelyében az akkori vezetők megengedték, hogy a számítógépüket versírásra használjam, sőt az alkotásaimat továbbították a "Fedél Nélkül" nevű folyóiratnak ahol igen jó kritikát kapott. Azóta folyamatosan írok, arról írok mindig, amit érzek. Mindig öröm számomra ha egy-egy írásom másoknak is tetszik. Nincs kedvenc szerzőm,  mindenevő vagyok az irodalomban. Kedvenc idézetem: "Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem, ködös a múltam, nem ismeri senki, nincs otthonom, nincs hova visszamenni. Sose voltam gazdag, de megvan minden, a legszebb pillanatok vannak ingyen, sok fénylő szempár ragyog a világon, millió ember és én mindet imádom"

Lakatos Fecske Béla 2020-ban elnyerte a JelenLét - Roma Irodalmi Kollégium és a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió által kiírt "Karantén-Vers" pályázat I. helyezését.