Torkomba szökik a szívem

és elhalnak szavaim,

mert fáj a kimondott szó;

Meztelen érzések mardosnak,

Létüket felfedte a fájdalom,

Életünkre törnek lomhamértékkel;

A nyomot megméri hitünk,

Hogy igazak e kopott dalaink,

A távolban vár egy nagy hajó;

Vajon hazahív majd minket,

vagy igaz lesz, mi rágalom:

Megnyílik az ég a záró énékkel.