Egy enyhe nyári délutánon,
Erdő mellett kis tisztáson,
Csendes patak csordogált,
Egy ősz ember arra járt.
Megállt a kis víz előtt,
Majd leült, és hátradőlt.
Hallgatta a csend zenéjét,
Csodálta a folyó vizét.
Mit ad isten észrevett
Egy kavicsot a víz felett.
Nosza gyorsan…