Karácsonykor én soha nem kaptam semmit,
Pedig sokszor, reggelig lestem a nappalit.
Nagyon hamar meg kellett értsem,
Ez van. Nem szóltam csak nyeltem.
De milyen egy gyermek szíve?
Reménykedtem, kezemet ökölbe feszítve.
Teltek az évek újra, meg újra.
Reméltem, valaki egyszer segítő jobbját nyújtja.
De minden alkalommal csalódnom kellett.
Gyermekként így éltem át minden egyes telet.
Mégis, minden karácsonykor újra reméltem,
Így sikerült mindig túlélnem.
Most felnőttként teljesen másképp látom.
Édesanyám nekem mindent meg adott.
Egyedül felnevelt a legnagyobb szeretetben,
Minden karácsonykor vele lehettem kettesben.
Ő az én s én az Ő ajándéka voltam.
Nálunk karácsonykor a szeretetben hiány sosem volt.
Karácsony lényege nem az ajándékdoboz értéke,
Együtt lenni, egymással békében szeretetbe.
