A szekér az halad,

Hol gyorsan, hol lassan.

Néha sáros az út,

Néha még járatlan.

Néha meg kell álljon,

Hogy pihenőt vegyen,

Vagy épp egy akadályt

Kell, hogy odébb tegyen.

Néha sima az út,

Zajtalan napfényes,

Nincs sár, sem akadály,

Minden oly fenséges.

És végül, de biztos,

Megáll majd a szekér.

Az útnak vége van,

Mindenki hazaér.

Ki hazaér megpihen,

Az útja véget ér.

Nincs már fenn a bakon,

És nincs már szekér.

Milyen volt az útja,

Már nem érdekli rég.

Se eső, se sár,

Csak az, hogy hazaért.

Mert mind haza érünk,

Bármilyen utunk.

Ha rögös, ha sima,

Mind haza jutunk.

Bárhová visz utad,

S legyen bármilyen,

Maradj mindig ember,

A szekereden.