Barna arcodon is,

Úgy ragyog szemed,

Mint pirkadó reggel,

A friss kikelet.

Nem vagy te más,

Nem vagy te rossz,

Csak az emberekben

Van még gonosz.

Véred is piros,

Szíved is dobog,

Fáj neked mi fáj,

És van mosolyod.

Anya és apa vagy,

Nagyszülő és gyermek,

Érzésekkel tele van,

Neked is a lelked.

Cigánynak neveznek,

Néhányan romának,

Bőröd színe miatt,

Gondolnak ők másnak.

Buta, rossz emberek

Gondolnak csak erre,

Ki tudja, hogy miért

Lettek így nevelve.

Nem vagy te rossz

Sem butább,

Sem másabb

Sem csúnyább.

Mert ember vagy te is,

Bár neked nehezebb,

Többet kell mutatnod,

És többet kell tenned.

Azért mert mások,

Hitványul lenéznek,

Minden ok nélkül,

Téged megítélnek.

Többet kell mutatnod,

De nem baj testvérem,

Ettől leszel erős,

Egy ilyen életben.

A jó isten tudja,

Hogy milyen a lelked,

Örök dicsőséggel,

Vigyáz rád és szeret.