Kint voltam a telepen. Már régen jártam ott.

Az utca kihalt volt, csak néhány kóbor kutya bandázott.

A kémények füstje a földre hullott. Gumi. – gondoltam.

Ha már fára nem telik. Miből is telne?

A társadalom körbeforog. Maga körül.

A centrifugális erő némelyeket a perifériára sodor.

Mint Rácegresen. Kopottas, rozoga házak.

(Van ritka kivétel). Generációk olvadnak egybe.

Apák és fiak osztoznak az egy szoba – konyhán.

Ez is szülőföld. Sokaknak.

Apró udvar és még kisebb kunyhó.

Akár Ilyés pusztája. Hosszú átmenet.

Az út nem csak kátyús, keskeny is.

Csak kevesek férnek el rajta. Aki nagyon akar.

Sokaknak zsákutca. Durva kender, kristály, aceton. 

Egyre gyarapodó közöny. Könnyek nélkül zokogó anyácskák.

Ki hallja meg? Imádkozok. Nem csak én. De kevesen.