Istenem, mily csapás, harag, sújtotta a földet.

Jött mint a villám, gyorsan, ijesztően, felkavart mindent.

Egy kis vírus hatalmat kapott arra,

Hogy édesanyák, édesapák, nagyapák,

Nagymamák visszatérjenek a porba.

A tudósok, orvosok között óriási a csend.

Ápolók, mentősök, megpróbálnak mindent.

Kiált a csend, Istenem gyógyíts meg minket.

Sorban kiégnek a vezetők, az emberek.

A gyülekezetek, stadionok, színházak üresek.

Zsúfoltak a kórházak, emberi életek vesznek.

Ebben az embert próbáló időszakban,

Meghajtom szívemet a te szent trónod előtt.

Imádlak téged, emberek és angyalok előtt.

Virágba borulnak a fák,

A szél fúj, a kis patak csendesen folyik.

A madarak csiripelnek és mind arról beszélnek:

Ember állj meg és vésd az eszedbe,

Istened úl a trónon és uralkodik, mint király.

Jelenléte betölti a mindent.