De megijedtem a karantén kezdetén
Mi van? Mondtam magamnak őszintén
Nem tudtam hogyan tovább
Mindenhonnan azt halottam vigyázz!
De ahogy telnek a napok
Egyre világosabban látok
Vége van a járvány előtti rohanásnak
Az utcákon gondolataink szavalnak
Van idő többet lenni a családdal
Szembe nézni minden hibánkkal
A kapcsolatok virtuálisan zajlanak
A szemek a kijelzőkre tapadnak
A napok nagyon lassan telnek
Sajnos nagyon sokan áldozatok lettek
És sokan szeretteiket elvesztették
Szegény valaki vagy gazdag
A járvány nem válogat
Megtanultunk újra leckét írni
Nem rohanni leülni és a gyerekkel lenni
Nem gondoltuk de így is lehet élni
Vajon megtanít minket ez a helyzet
Összetörnek a kemény szívek
Istenre van emberek szükség
Csak tőle jön az igazi segítség
Nem a kesztyű a maszk véd meg minket
Ő tart a kezében mindet
Emberek hívjátok segítségül Istent
