A szekér az halad,
Hol gyorsan, hol lassan.
Néha sáros az út,
Néha még járatlan.
Néha meg kell álljon,
Hogy pihenőt vegyen,
Vagy épp egy akadályt
Kell, hogy odébb tegyen.
Néha sima az út,
Zajtalan napfényes,
Nincs sár, sem akadály,
Minden oly fenséges.
És végül, de…
Felnézek a kék égre,
És keresem az arcodat.
Nevetnek rám a csillagok,
Azt mondják, hogy nem ott lakol.
Mégis oly jó volna,
Ha láthatnálak Jézus,
És elsírnám gondom-bajom.
Ilyenkor meg szólal egy hang,
Itt vagyok a szívedben!
Minden nap azt mondom, hogy szeretlek,
Soha nem hagylak…
ne bízzatok a fejedelmekben
emberek fiaiban
akik meg nem menthetnek
ki megy a lélek s visszatér a földbe
azon a napon elvesznek az ö tervei
boldogok akiknek segítsége
Jákob Istene és reménysége
van az Úrban az ő Istenében