A szív egy rejtett kis világ,
Gondok örömök tanyája.
Belőle árad ború és fény,
Az ember szemére, homlokára.
A szív egy rejtett kis kohó,
Benne ég ki a gondolat.
Egy folyó, amin átfolyik az érzés
S magával sodor, nagy hullámokat
Messzi világnak rejtett titkait.
Mint prizma, színekre bontja fel
Az érzések rezdülését méri fel.
Dobog, vagy fáradtan, lassan ver.
Egyszer megáll, megszűnik az élet.
Vágyunk, reményünk, álmok hullanak.
A kis hohó ajtaja bezárul.
Vajon ki égett benne a salak?
