Ó de szerettem az Édesanyámat,

Aki át tudta érezni a gondjaimat.

Nélküle félember vagyok.

Halott vagyok, de mindennap feltámadok.

Miért? A feleségemért a fiamért.

Anyámmal töltött felejthetetlen percekért.

Értem áldozta fel az életét,

Nekem szánta minden napját és éjjelét.

Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe.

Most könny gyűl mindkét szemembe,

Ott sírok, hol senki sem látja,

Nincs semmi, ami ezeket felszárítja.

Egy Anya, aki egyedül nevelt,

Aki ha kellet, apám helyett is átölelt.

Fülembe súgta: „mindennél jobban szeretlek!”

Nehéz, de te miattad mindet újra kezdenék.

Ó de szerettem az egyedi pogácsáját,

Soha nem feledem az ízét a kutyafáját.

Köszönöm Édesanyám azt a sok-sok áldozatot, amit értem hoztál,

Hogy amikor mindenki feladta volna, te akkor is harcoltál.